Múlt hétvégén néhány barátommal kint jártunk külföldön élő ismerőseinknél. Nem rossz, ha az embernek vannak külföldön élő barátai, így könnyebb megismerni más kultúrákat. Persze nem csak a múzeumok meg a kiállítások, a Fő tér voltak terítéken… mondjuk nem gondoltam volna, hogy a Fő tér macskakövein mezítláb jobban járok.
Mivel nyilván ismerőseim ismerik jobban a szórakozóhelyeket, összeírtak nekünk jó pár esti programot, és tudták, hogy nekünk a szórakozás egyet jelent a koncerttel, zenés bulival, szerepelt a listán egy különleges, gyárból átalakított koncertterem, valahol a világ végén (na, jó, csak a város végén), ahol az egyik ismerősöm, mint biztonsági őr, dolgozott.
Már megérkezéskor feltűnt, mennyivel hidegebb van, mint otthon, pedig nem is Skandináviába készültünk. Sebaj, hoztunk pulóvert meg kabátot, még ha csizmát nem is. Hát, igen, a Kárpát-medence mikroklímája hiányzott onnét.
Ehhez kapcsolódik a probléma…
A koncerttel nem is lett volna baj. A gyárépület koncerttermének hatalmas ablakain fantasztikusan tükröződtek a színes fények. A zenekar is jól nyomta. Na de tavasz révén ki sejtette volna, hogy szükség lesz bárminemű fűtésre? A ruhatár használata kötelező volt, leadtuk a kabátokat. A kövezet jéghideg volt, akár korcsolyázhattunk volna rajta. Az ablakokon csak úgy áramlott ki a miniatűr radiátorokból felszálló minimális fűtés. Az emberek ugráltak, kiömlöttek a jeges italok, átázott a cipőnk. Egy légterű helyiségről volt szó, bár volt egy kis előtér, a főbejárat végig nyitva volt.
Csak toporogtam és fáztam egy radiátoron üldögélve, nem tudtam élvezni rendesen a koncertet. Alig vártam, hogy hazaérjünk.
Éjszaka mi lányok alig bírtunk aludni, mondtam is a haveromnak reggel, mikor hazaért – elkélt volna valami padlófűtés ide. A haverom bocsánatkérően hadovált valamit, de megjegyezte, mások is panaszkodtak. Az is lehet, hogy valami szórakozással kapcsolatos lapban vagy honlapon meg is jelenik az ügy, akkora volt a felháborodás.
Barátnőm felkiáltott, hogy még hogy padlófűtés, azt biztos képtelenek lennének megoldani ekkora területen.
Másik haveromnak viszont felcsillant a szeme. Náluk már otthon magyarban padlófűtés van és apja említette, hogy a cég, akikkel csináltatták a családi házuk elektromos padlófűtését, vállal gyárépületeket is. Ezeken a helyeken, amik óriási terek és tele vannak nagy felületekkel, persze, hogy nagyobb a kockázata annak, hogy a fűtés kimegy az ablakon. Mennyire forradalmi lenne már például, ha a kültéri koncerthelyeket is tudnának fűteni. Kijjebb húzhatnák szezont is. Ahogy utánanéztem, ez a cég még futballpályák fűtését is vállalja, hát akkor?
Summáztuk, hogy úgy látszik, külföldön sincsenek annyira tisztában a legújabb technológiákkal. A tetejébe ez a cég, aminél csarnokok, raktárak esetén is képesek beépíteni a padlófűtést, magyar.
Szomorú, hogy ez a hely maradt meg a legjobban a kiruccanásból, de hát elég nagy hatást gyakorolt rám egészségügyileg. Ráadásul a kint élő ismerősöm most írt – ez inspirált arra, hogy megosszam ezt Veletek –, hogy a botrány miatt, amit az aznapi esti koncert okozott, június 1-jéig bezáratták a helyet. Itt a bizonyíték, hogy ez a padlófűtés dolog mindenkinek jól jönne, még a marketingnek is. Az emberek egészségéről már nem is beszélve. Hát, de mint tudjuk, az élet nem csak játék és szórakozás, még két hétbe telt, mire rendbejöttem a felfázásból